Lépéskényszerben a napilappiac REG
Izbéki Gábor (Metropol, főszerkesztő)2010-03-08 12:00
Rosszul teszi az a kiadó, amelyik még mindig a múlttal foglalkozik, mondja Izbéki Gábor, a Metropol főszerkesztője. Szerinte sok képpel lehet csak megfogni a fiatalokat, s ezt a kihívást a hirdetőknek is bírniuk kell.
Milyen piaci trendek nyomán újult meg a Metropol, és miért épp idén januárban?
Azt láttuk, hogy a nálunk fejlettebb piacokon a napilapok egyre magazinosabb formát követnek, nagy fotókkal, vizuális elemek használatával igyekeznek megtartani az olvasót, ezt több felmérés is alátámasztja. Mi magunk fókuszcsoportos kutatást végeztünk, ami megfelelően visszaigazolt minket. Az új dizájnhoz a Metro International olyan laptervezőt keresett, aki képviseli ezt a trendet és ennek megfelelően gondolta ki, hogy milyennek kell lennie az új Metrónak. A másik szempont pedig az volt, hogy láttuk: az ingyenes napilapok a tömegközlekedésre építő terjesztés révén tartják versenyképességüket, de ezt csak akkor lehet előnnyé változtatni, ha a lap formája és tartalma a legkorszerűbb felfogást tükrözi.
Az új verzióval kapcsolatban azt kommunikálta a kiadó, hogy a Metropol "magazinosabb" lett. Gyakorlatilag ez annyit tesz, hogy eltűntek a klasszikus cikkek. Mi az oka a teljes képdominanciának?
Valóban eltűntek a klasszikus cikkek. De ha szétnézünk a piacon, akkor azt látjuk, hogy eltűnnek maguk a klasszikus újságok is, ha nem képesek változni. Mi pedig nem akarunk eltűnni, hanem azt szeretnénk, ha a fiatalabb generációt is megnyernénk az újságolvasásra. El tudja képzelni bárki is, hogy egy mai 18 éves elolvas egy oldalpáron 30 ezer karakternyi szöveget? Kizárt. De ha ezen az oldalpáron egy olyan információcsomagot "kap", mondjuk az űrhajózásról vagy a síelésről, amelyben sok képi információ van, látványos grafikai elemek tartalmazzák az adatokat és ki vannak emelve a legfontosabb számok, mondanivalók, mindez pedig még szépen meg is van szerkesztve, akkor van esélyünk arra, hogy ez a 18 éves fiatal elolvassa az adott oldalt. Ehhez persze oda kell vinni a lapot a fiatalhoz, aki éppen arra vár, hogy valamivel lekössék a figyelmét.
Nem fél, hogy elvész az informativitás, az emberek pedig hamarabb "átszaladnak" a lapon, ami a hirdetők számára sem feltétlen jó?
Éppen ellenkezőleg. Sokkal inkább azt gondoljuk, hogy elkezdik bogarászni, hogy a grafikonon, képen mit is látnak, melyik adat mit jelent, stb. Az úgynevezett Képhír műfaj, ami egy-egy olyan fotó, amely nagyon plasztikusan és látványosan ismerteti a helyzetet, és amihez adatokat, idézetet, grafikont csatolunk, különösen alkalmas a figyelem lekötésére.
A hirdetéseknek vizuálisan ki kell emelkedniük, hogy hassanak, egyáltalán észrevegyék őket. Nem félő, hogy a "képes újság jelleg" nyomán a tartalom fokozottan konkurál az olvasó figyelméért a hirdetéssel?
Az eddigi tapasztalatok szerint ettől nem kell tartani. Ha egy hirdetés mellett csak szöveg van, szerintem kevesebb az esély arra, hogy az olvasó ezen az oldalpáron megáll, mint azon, amelyen érdekes vizuális elemek vannak. Másrészt a hirdetők se legyenek kényelmesek, nekik is meg kell harcolniuk az olvasó figyelméért, azaz olyan hirdetéseket kell terveztetniük, amelyek legalább annyira, vagy jobban felhívják magukra a figyelmet, mint maga a lap.
A formátum és a szerkezet megváltozása milyen előnyt jelent a hirdetőknek? Változtak-e az elérhető hirdetési felületek?
A hirdetők dolga egyszerűbb lett, mert a korábbi, úgynevezett hasábmilliméteres rendszer helyett a modulrendszert alkalmazzuk. Azaz van mondjuk ötféle hirdetési méret a címlapon, van húszféle méret a belső oldalakon és ezek közül lehet választani. Ha pedig valaki még nálunk is alkotóbb módon nyúl a hirdetésekhez, akkor egyeztetjük, hogy milyen felületet választhat. Vannak népszerű formák - negyed oldal, fél oldal, junior page - ezek a mai méretben jobban kiemelkednek a cikkek-képek közül, mint korábban.
következő oldal >>