Internet Hungary: véget ért-e az internet múltja?
2009-10-14 09:19 [Médiainfó - www.mediainfo.hu]
Aranyköpésekben és vicces közönség SMS-ekben bővelkedő beszélgetésben emlékeztek vissza Uj Péterék a net honi múltjára/jelenére a 10. Internet Hungary-n.
Bár az egy percig sem komolyan vehető Para-Kovács Imre azzal nyitott, hogy "szeretnénk bejelenteni, hogy az internetnek véget ért a múltja", az utóbbi időkben a
Wifi falu projekten dolgozó Nyírő András mindjárt megcáfolta az "alapvetést", mondván: "nem tapsolhatjuk meg magunkat, hogy az internet első szakasza a múlté". Sokan ugyanis még most ismerkednek az internettel, és nincsenek kevesen azok sem, akiknek még mindig/már megint komoly belépési korlátot jelent a pénz.
Straub Elek szerint viszont nem nagyon lehet már lejjebb vinni az internet árát, és "minusz néhány forint nem sokat segítene". Úgy gondolja, az 50 százalék körüli penetrációval elértünk egy olyan szinten, ahonnét a további növekedés már nem kezelhető pusztán piaci, technológiai eszközökkel. Szerinte a penetráció elégtelen szintje mögött olyan szociális okok húzódnak meg, melyek orvosolása nem az internet-szolgáltatók feladata. Az államnak tehát nem hálózatfejlesztésre, hanem oktatásra kellene költenie.
A beszélgetésből egyértelműen kiderült, hogy továbbra sem dőlt el az a vita, hogy miért is elégtelen az internet honi terjedési üteme: mert drága a hozzáférés vagy mert kevés a jó tartalom. Ahogy Nyírő András és Uj Péter egy évtizede az előbbi, úgy Straub Elek és Simó György az utóbbi mellett érvel inkább. Nem volt ez másképp most sem. Ez a múltbéli vita tehát továbbra is élő problémát takar.
Az elérés mind szélesebb körűvé tétele kapcsán Simó György kiemelte: a közbeszédet túlzottan uralja az a kérdés, hogy mi van a digitális lemaradókkal, mivel "engem jobban érdekel annak a résznek a provincializmusa, amelyik már fenn van a neten". A szakember szerint gond, hogy miközben mindenki az elérés bővítéséről beszél, senki nem foglalkozik azzal, hogy az a 4 millió ember, aki - a világhálón is - húzni képes és hivatott a gazdaságot és a társadalmi fejlődést, miként él a lehetőségeivel. Úgy látja, inkább ez az a réteg, amely elszalasztja annak a lehetőségét, hogy "valami nagyot villantson a világ előtt", így marad továbbra is a régi Nobel-díjasokon való kesergés.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne létjogosultsága az olyan programoknak, mint a WiFi falu, amely elindulása óta 120 településen mintegy 2000 háztartást (s ezzel kb. 6000 embert) vezetett be az internet világába úgy, hogy a hardver megvásárlását indiai típusú mikrohitelekkel támogatták, s az internet egyelőre ingyenesen elérhető, de a jövőben az a cél, hogy az emberek fizetős fogyasztókká váljanak piaci szolgáltatóknál. Csak például Straub Elek szerint ez már nem internet szakmai kérdés, és magának a világhálónak, illetve a honi netes próbálkozásoknak a sikere vagy sikertelensége is egy tágabb kontextusban értelmezhető csupán. Ha ez a kontextus rendben lenne, akkor szerinte biztosan több életképes innováció lenne általánosságban is.
Az, hogy milyen kontextusban nézzük az internetet, azt is meghatározza, hogy inkább kinek a feladatának tekintjük a digitális szakadék betemetését. Mint a fentiekből látható, van olyan vélemény, amely szerint ez állami feladat, mivel olyan kérdéseket érint, amelyek a telekommunikációs és a médiapiac fölött állnak, Nyírő András szerint ugyanakkor az állam mellett a piacnak is van dolga a kérdéssel.
A magyar internet állapotáról éppen az mondja a legtöbbet, hogy amikor a múlt vitáiról beszéltek a kerekasztal résztvevői, valójában a jelenről adtak képet. Hiszen az alapkérdések nem vagy csak keveset változtak: jobb tartalom vagy olcsóbb hozzáférés kéne, több embert kell digitálisan életképessé tenni vagy a már félig-meddig digitálisan éretteket kell tovább erősíteni, állam és/vagy piac, stb.
Ami pedig a nagyon is aktuális kérdéseket illeti, az online tartalom fizetőssé tételét a tömegtartalmak esetében senki nem tartotta igazán életképesnek. A prémium tartalmak esetében persze más a helyzet, de Uj Péter szerint ezek kapcsán egyéb problémák merülnek fel. Az Index főszerkesztője nem tartja elképzelhetőnek, hogy visszajöjjön a fizetős modell, ennek a napirenden tartása szerinte kizárólag a print gyökerű kiadók érdeke. Mint elmondta, "én ezt ilyen H1N1 szinten kezelem". Akármit is jelentsen ez.
Bónuszként pedig álljon itt egy kis Para-Kovács best of, a teljesség igénye és kommentár nélkül:
"Nem érdekelnek az emberek. Utálom az embereket. A net nem fog segíteni az emberek lemaradásán. Persze jobb úgy éhezni, hogy az ember lát néha p*nát, mintha nem, de ezért behúzni a drótot egy faluba..." (A WiFi Falu projekt kapcsán.)
"A net demokratizmusa látszat."
"Hol a magyar internet? Hát ott van, b**meg" (A Havashenrik.hu kapcsán.)
"Szegény éhező gyerekek, csak 1-2 gigabájtot esznek."
Egyes pozíciókban már 20%-ot meghaladóan nőttek a jelöltek bérigényei az elmúlt néhány hónapban. 
nyomtatás
hozzászólás
küldés e-mailben
megosztás
Internet Hungary: a hozzáférési bevételekre is igényt tarthat a tartalomipar
