Digitális átállás Magyarországon – Ugrás a sötétbe?
Bevezető
Ki marad ki, ha lekapcsolják az analóg földi sugárzást, és egyáltalán, mit tudnak a fogyasztók a digitális átállásról? Erre és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ az NRC Piackutatóval közösen készült kutatásunkban.
Hazánkban a televíziózás még mindig az egyik leggyakoribb szabadidős tevékenység; nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő időt töltünk a képernyő előtt. Az életszínvonal növekedésével és a más, főként online tartalomforrások bővülésével a tévéfogyasztás ugyan csökkenni kezdett, ám a kibontakozó válság újra a költséghatékony szórakozási formák felé terelte a közönséget. Emellett a történet technológiai szálon is zajlik: az Európai Unió legkésőbb 2015-ig kötelezi tagállamait az analóg földi televíziós műsorszórás digitálisra való lecserélésére. Hazánk az eredetileg tervezett 2011. december 31-i átállás helyett 2010 decemberében a lehetséges legutolsó határidőig tolta ki az analóg adók lekapcsolását arra hivatkozva, hogy a digitális földi műsorszórás alacsony lefedettsége tömegeket zárna ki a nagy közönségarányú adók élvezetéből. De marad addig egyáltalán valaki, aki a földi sugárzást szeretné igénybe venni?
A sok kérdést és a bizonytalan helyzetet jól jellemzi, hogy az NRC e tárgykörben végzett online felmérésekor a végleges kérdőívben alapvető változtatásokat kényszerített ki a politika. A halasztás más fénytörésbe helyezi a témát. Nem az a kérdés, hogy ki mit tud a közeledő digitális átállásról, hanem az, hogy kit érint ez egyáltalán, mikorra életbe lép.
Porosodó szobaantennák
Az utóbbi évek piaci folyamatai olyan széles rétegek számára tették elérhetővé a földi műsorszórástól eltérő megoldásokat, hogy az átállás oroszlánrészét tulajdonképpen a kábeleket egyre több otthonba behúzó overálos emberek végezték el. A kábeltelevíziós előfizetési díjak csökkenése és a vezeték nélküli rendszerek árának esése az analóg szobaantennák döntő többségét kiváltotta. Ha a földi analóg jeltovábbítás most, 2011 elején megszűnne, mindössze a 18-49 éves lakosság (illetve az általuk lakott háztartások) 6%-a maradna adás nélkül - ők azok, akik csak szobaantennát vagy még azt sem használnak. A szintén elavultnak tekinthető analóg műholdas készülékek birtokosai pedig annyit vennének észre, hogy a magyar nyelvű adók közül eltűnne az RTL Klub, a TV2 és az M1.
Ha feltételezzük, hogy az analóg műholdas rendszert sok évvel ezelőtt beszerzők jó része a lassan csupán pár ezer forintba kerülő dekódereket is meg tudja vásárolni, csupán a szobaantennával - illetve az adótorony közvetlen közelében mindenféle antenna nélkül - tévézők szűk szegmense marad, mint elsődleges érintettek. Ráadásul az újonnan értékesített televíziókban már legtöbbször megtalálható a digitális földi adók vételére alkalmas tuner, mellyel a digitális adás ugyanazzal a szobaantennával továbbra is fogható lesz.
Csendes forradalom
Az érintettek körének felmérése más szempontból sem könnyű, hiszen a háztartások jelentős részében nemcsak a földi-, de az egyéb analóg jelforrást is úgy váltotta fel a digitális változat, hogy a nézők ebből szinte semmit sem vettek észre. Jól látszik mindez abból az összehasonlításból, mely a digitális átállásra való felkészültség vélt és valós szintjét mutatja. A tévés háztartásban élő 18-49 évesek mindössze 43%-a tudja magáról, hogy készen áll, holott a valóságban az eszközellátottság számaiból kitűnik, 87% számára már akkor sem járna észrevehető változással az átállás, ha az a mai napon lenne.
A kábeltelevíziós- és műholdas rendszereken továbbra sem fenyegeti semmilyen veszély az analóg jeltovábbítást - erre az EU ugyanis semmilyen határidőt nem szabott meg, hasonlóan a jóval problémásabb rádiós műsorszóráshoz. Másrészt a kábel tökéletesen alkalmas a digitális jelek eljuttatására is, természetesen a dekóder (set top box) rendszerbe illesztése után.
A műszaki megoldások evolúciója régen lehagyta az átlagos felhasználó érdeklődését, így a fejlődés technikai háttere és az általa kínált szolgáltatások elváltak egymástól. A digitális átállásként aposztrofált folyamat valódi jelentéséről már a közönség nagy részének fogalma sincs.
Tízből átlagosan 3 televíziózó tudja csupán, hogy a digitális átállással a földi analóg sugárzás szűnik majd meg, a többiek vagy nagyobb jelentőségűnek gondolják, vagy beismerik: nincsenek tisztában a változás lényegével kapcsolatban. A bizonytalanok között többségben vannak a technikai kérdésekben járatlanabb és kevésbé érdeklődő hölgyek, valamint meglepetésre a fiatalabb korosztály. Utóbbiak ugyanis egyrészt kimaradnak a háztartás ilyen típusú döntéseiből, másrészt egy új korszak gyermekei - felnőtt egy olyan generáció, aki nem feltétlenül látott szoba- vagy tetőantennát, és nem forgott egy drótalkotmánnyal a kezében a szoba közepén, hogy végre zsizsikmentesen jelenjen meg a Szomszédok.
Ily módon nem meglepő, hogy a halasztással kapcsolatos politikai döntés sem generált határozott állásfoglalást. A válaszadók 59%-a nem tudja megítélni, a helyeslők és az ellenzők pedig 21-, illetve 20%-ot tesznek ki. Nyilvánvalóan az informáltság mellett az érintettség alacsony foka is közrejátszik abban, hogy nem alakult ki markáns vélemény.
A kényszerű, analógból digitálisba való váltást tehát a technikai háttér szabályozása helyett sokkal inkább a piaci folyamatok irányítják. A piacgazdaságban tevékenykedő szereplők és a modern technológia együtt hétmérföldes léptekkel halad jogszabályalkotás, a politikai döntések és akciótervek előtt.
A még évekig meg sem szűnő analóg földi jeltovábbításra a válaszadók 43%-ának már most tudatos válasza van. Közülük minden második már most digitális formátumú szolgáltatás előfizetője, míg további 28, illetve 29% erre gyárilag alkalmas televíziót vagy kiegészítő eszközt vásárolt. 23% viszont a legközelebbi változásra reagált csak, és az analóg kábelszolgáltatást is megoldásnak látja.
(Fel)mérhetetlen előnyök
Ahogy már korábban is láttuk, az átállás részletei, mikéntje, de még a jelenleg igénybe vett szolgáltatás sem feltétlenül egyértelmű a fogyasztóknál. Bár mindezek a folyamatok akár a háttérben is le tudnak zajlani, észrevétlenné téve egy egyébiránt jelentős változást.
Ha már az átállás nem tiszta, vizsgáljuk meg magát a digitális jelet, illetve annak előnyeit. Ha erről újra a teljes, tévével rendelkező 18-49 éveseket reprezentáló mintát kérdezzük, elsősorban minőségi javulást várnak tőle. Ez egyrészt a fő üzenet, ami nyilván a hivatalos és nem hivatalos kommunikációban is nagyobb teret kapott, másrészt a "digitális" szó jelzőként már a kép- és hanghordozóknál bekövetkezett technológiai forradalom esetén is elsősorban a jó minőség szinonimájaként funkcionált.
Annak ellenére, hogy a fősodorként nyilvántartott előnyön kívül számos más kiegészítő paraméter, szolgáltatás is társul a félig-meddig láthatatlan digitális átálláshoz, ezek egyelőre kevéssé ismertek. A penetráció további növekedése mellett szemléletváltásra is szükség lesz a további előnyök kiaknázásához, hiszen a kizárólag push-jellegű tartalomszolgáltatás helyett a felhasználó közreműködése, aktivitása is fontos a műsorválasztáshoz. Ez a folyamat azonban már nem mehet végbe a háttérben, láthatatlanul, és főleg nem a fogyasztók tudta nélkül.
Potecz Zoltán (A szerző az NRC kutatója)
nyomtatás
teljes tanulmány nyomtatása
küldés e-mailben
megosztás
Hogyan segíthetnek a gondosan előkészített stratégiai programok és a kommunikációs stratégiák a generációs szakadékok áthidalásában és a vállalati örökségek zökkenőmentes átadásában? 
Ők a „Digitális Esély 2015” pályázat nyertesei
